Bizonyára mindenki emlékszik még, hogy a 2008-as elnökválasztást hosszú előválasztási procedúra előzte meg. Nos az előválasztás intézménye nem csupán az elnökjelöltek esetében létezik, a pártok az egyes szenátor-, képviselő- vagy kormányzójelöltekről is gyakran így döntenek.
Mielőtt az előválasztások ismertetésére rátérnék, fontosnak tartom ismertetni, hogy miként válik valaki szavazópolgárrá az Egyesült Államokban. Magyarországtól eltérően ott nem elég csupán a voksolás napján megjelenni a szavazáshoz, hanem előbb regisztrálnia kell magát mindenkinek a választói névjegyzékben.
Ekkor sok helyen azt is el kell árulni, hogy melyik párt szavazója az ember, annak a tagjaként regisztrál. Ez az előválasztások során gyakran fontos lehet, persze ez is államról államra különbözik, van ahol ezt nem tartják nyilván. Sokszor van lehetőség a helyszínen regisztrálni, néhány esetben viszont a szavazási szándékot előre ki kell fejezni. A nagy pártoknak így elemi érdekük új szimpatizánsaikat regisztrációra bírni és tájékoztatni őket annak feltételeiről.
Regisztrálni nem csupán a hivatalos, nagy választás miatt érdemes, gyakran már az előválasztáson leadott szavazathoz is szükség van rá. Gyakori, hogy az előválasztáson lehet regisztrálni, ami ugye azt is jelenti, hogy az adott párt előválasztásán résztvevők később a rendes választáson is szavazhatnak.
Egyébként kétféle előválasztás létezik, a zárt és a nyitott. Míg a zárt előválasztásokon csak a párt színeiben regisztrált választók szavazhatnak (néhány esetben a függetlenek is), addig a nyílt előválasztásokon bárki.
Az előválasztásoknak a képviselőházi és szenátusi választásokon gyakran jut fontosabb szerep, mint magának a választásnak, ez elsősorban a pártok biztos körzeteiben van így. Ugyanakkor ritka, bár nem példátlan, hogy egy hivatalban lévő, újraválasztásért küzdő jelölt erős ellenféllel szembesüljön ebben a szakaszban.
Legközelebb szerintem Obama state of the union beszéde után jelentkezem csütörtökön.
