Mivel az Egyesült Államokban a kampány szinte folyamatos, és a pártok működése is egész más mint itthon, az ottani politikusoknak saját maguknak kell az erőforrásaik jó részét összegyűjteniük. Előfordulhat persze, hogy az általános választáson egy-egy jelölt komoly támogatást kap a pártjától, ez korántsem elég egy sikeres próbálkozáshoz.

Ezért nem túlzás azt állítani, hogy az amerikai politikába belépni kívánóknak a legnehezebben átugorható korlát az anyagiak biztosítása.

A legtöbb jelölt azonban ritkán használja magánvagyonát a választási kampányra. Nem is tehetné, hiszen általában ennél jóval komolyabb összegről van szó. A különböző közpolitikákban érintett csoportok, mint a szakszervezetek, az egyházi és civil szervezetek, a különböző cégek azonban hajlandóak komoly összegekkel beszállni egy-egy politikus megválasztásának költségeibe, természetesen a megfelelő álláspontért cserébe. A Legfelső Bíróság nem is oly régi döntése érdekében ezt manapság korlátlan mértékben meg is tehetik.

Ez kétségkívül jelentős összeget jelenthet, azonban ez még mindig nem biztos, hogy képes fedezni egy jelentősebb kampány kiadásait. Azonban az Egyesült Államokban annak is hagyománya van, hogy magánszemélyek adományozzanak pénzt különböző politikusok számára. Ebben az esetben a hozzájárulás mértéke korlátozott, ám a kis összegű adományok újabb kori felfutásával egyre nagyobb jelentőséget kaphatnak ezen adományok.

Természetesen továbbra is fontosak maradnak a gazdag magánszemélyek, akik képesek a jogilag megengedett maximális áldozatra. A legtöbb adomány továbbra is a nagy adományozóktól gyűlik össze. Az ideális jelöltnek tehát jó kapcsolatokat kell ápolnia a különböző társadalmi szervezetekkel és a fontosabb magánszemélyekkel a győzelem érdekében és az sem árt, ha a párt választási költségeit is képes saját körzetébe terelni.

A két nagy párt előválasztásai azt bizonyítják, hogy az esetek több, mint 90%-ában az összegyűjtött pénz puszta mennyisége dönt.