Félidő

Több hónapja nem írtam a blogra, egyrészt írhattam máshova, még ha nem is feltétlenü a midtermsre fókuszálva és nem is olyan szabadon, mint egy blogra, de mivel nem vagyok grafomán, nem hiányzott. Most amiket írok annak már jóval kevesebb köze van ahhoz, ami érdekel, és hirtelen nagyon sok időm lett. Persze a választás is rohamosan közeledik, bár igazán csak a Labor day után fog beindulni a kampány a nyár az uborkaszezon.
Mindenesetre írnék most egy kicsit Obama első másfél évéről.
Obama történelmi elnök, szokták mondani, ami persze semmit sem jelent. Miért ki nem történelmi elnök? Még Jimmy Carter vagy Herbert Hoover is az, talán Gerald Ford az egyetlen akinek ezt a titulust nem adnám meg. Szóval hagyjuk a történelmi jelzőt. Bár az Egyesült Államok két háborút is folytat a jelen pillanatban is, nyilvánvalóan nem a háborús szó jellemzi legjobban az ő időszakát. Obama az első fekete elnök. És? Nem tűnik úgy, hogy ez különösebben hatna a politikájára, maximum a szélsőjobbot könnyebben tudják a republikánusok mozgósítani, illetve ezen szereplők rasszizmusával szemben védelmére kelhetnek a liberális publicisták és beszélő fejek.
Szerintem Obama válságelnök. Ne feledjük el, hogy a 2008 őszi zuhanás előtt, a republikánus konvenció után a McCain-Palin páros átvette a vezetést. Lehet, hogy a sokat dicsért Obama kampány nem is volt annyira tökéletes? Azt se feldjük, hogy egy olyan választást nyert meg, ami 8 év Bush kormányzás és a republikánus brand szörnyű leértékelődése után került megendezésre. Mindenesetre most nem akarok a 2008-as kampánnyal foglalkozni, úgyhogy lépjünk is tovább.
Az első kihívás, amivel Obama elnökként szembesült nem más volt, mint a gazdasági világválság, elynek mérete csak az 1929-eshez hasonlítható. Obama hozta a kötelezőt, gazdaságélénkítő csomag, a jelzáloghitelesek segítése, munkahelyteremtő programok. Ezek sikerességéről még most, majd két évvel később sem lehet határozott véleményt mondani. A piacok sokat visszanyertek az értékükből, beindult a növekedés, de a munkanélküliség például érdemben nem változott, és a gazdasági növekedés sem kellőképpen robosztus ahhoz képest, hogy egy milyen mértékű válságon vagyunk túl. Obama másik nagy tette az egészségbiztosítás reformja, amiről szintén keveset lehet ma még elmondani, csupán spekulációk léteznek, a törvény jó része még mindig nem lépett életbe, a teljes hatások értékelésével még 5 évet kellene várni. Az, hogy Obama válságelnök, abból is következik, hogy az örökölt gazdasági válság mellé kapott egy csodás környezeti válságot, a Deepwater Horizon felrobbanását. Az elnök azonban itt sem volt képes olyan eredményeket felmutatni, amik bebizonyíthatnák, hogy Washingtonban bármi változott volna. A change csak egy kampányszlogen volt, leginkább azt jelentette, hogy a konszenzus keresése érdekében minden törvény meghozásához kétszer annyi idő kell, és az érdemi változások helyett középutas megoldások születnek.
Ennek megfelelően van még egy jelző, amivel Obama elnöki tevékenységet jellemezhetjük. Ez pedig az, hogy Obama gyenge elnök. Erős állítás ez, és vitatható, hiszen neki mégis sikerült, az egészségbiztosítás reformja, amibe több korábbi elnöknek beletört a bicskája. Sikerült a bankok újraszabályozása érdekében is törvényt alkotni, még akkor is, ha még nem is lépett ez életbe. Ha nem történik földcsuszamlásszerű republikánus győzelem ősszel, akkor jó eséllyel a klímatörvény is előkerül jövőre. Sikerült gesztusokat tenni az iszlám világ felé, és lehetséges, hogy Kínával szemben is sikeres lesz a jüan felértékelése érdekében tett erőfeszítés. Ezek kétségkívül eredmények, ám ne feledjük, hogy az ígéret valami egészen mélyreható változásról szólt, amit az elnök nem váltott be. Sem ideológiailag, sem a kormányzat és a politika működésében nem történt meg az a változás, amit a szavazók vártak. A demokraták vannak ugyan hatalmon, de az egészségbiztosítási reformon és az iszlám irányába tett gesztusokon kívül a Fehér Ház politikáján ez nem látszik. Egy mérsékelt republikánus sem nagyon csinált volna mást, mint az elképesztő többségét egyben tartani képtelen demokrata párt. A kérdés most az, hogy hogyan fog Obama a jóval kevésbé baráti kongresszussal bírni a következő évben. Aztán 2012-ben már úgyis csak a kampányról fog szólni minden....