Félidő

Az előző bejegyzésben és régebben is írtam már arról, hogy az Obama kampány talán nem volt akkora forradalom, mint azt a marketing guruk szeretik állítani. Obama jó szónok, és jól alkalmazkodott az új technológiákhoz, azonban ezzel sokkal inkább a világ közvéleményét állította maga mellé, mint az amerikait. Nagyszerű volt a pénzgyűjtő gépezete is az internet segítségével, de ha megnézzük, akkor a republikánus párt, mint szervezet a 2008-as kampányban is több pénzt tudott összegyűjteni, mint a demokraták. Obama, mint elnökjelölt sok pénzt gyűjtött, a párt ami mögötte áll azonban nem volt képes a republikánusokkal versenyre kelni. A mostani választáson azonban két párt áll majd egymással szemben, ami a republikánusok számára jó hír.
A demokrata kampánystratégák nem találtak választ a Roosewelt-féle koalíció szétesésére. Az Obama kampány nem feltétlenül jelenti azt, hogy sikerült a demokratáknak azt a csodaszert megtalálni, amit sikerült Nixonnak. Nem sikerült a demokrata pártnak olyan embereket kitermelniük, mint Lee Atwater vagy Karl Rove. Rahm Emanuel, az Obama kampány sikeres vezetője hamarosan elhagyja a Fehér Házat a pletykák szerint.
Miben reménykedhetnek hát a demokraták?
Több dologban is. A republikánus párt 40 éve alakította ki a bázisát, mely oly sokszor volt képes győzelmet elérni. Azonban a demográfiai trendek nem a számukra voltak kedvezőek, ám nem sikerült a bázisukat számottevően bővíteni. Persze a Reagen demokraták megnyerésével igen, de ahhoz egy sikeres elnökre is szükség volt.
Kedvezhet a demokratáknak az is, hogy ellentétben az elnökválasztásokkal, helyi szinten jóval tovább tudtak vonzó opció maradni a szavazók számára. A republikánus elnökök gyakran találták szembe magukat demokrata többséggel a kongresszus valamelyik házában.
A republikánusok nem túl nagy lelkesedést mutattak a Wall Street megreformálása terém, könnyen lehet őket összekapcsolni a mostanában nem túl népszerű bankszakmával.
A BP féle olajszennyezés kapcsán fel lehet vetni a republikánusok és az olajipar közötti bensőséges kapcsolatot -igaz, ha a demokrata kormányzat záros határidőn belül nem képes legalább az olaj ömlésének leállításába, akkor nemcsak a midterms, de 2012 is elveszhet számukra.
A republikánus párt extrém szárnya, a tea party movement sok olyan republikánus jelöltet hozhat ki az előválasztások győzteseként, aki képtelen a mérsékeltebb szavazók megszólítására. Ilyen pl. a demokrata szenátusi többség vezetoje, Harry Reid inogó székéért harcbaszálló Sharron Angle.
A demokrata párt utolsó esélye az a 2008.ban jól működő mozgósítás lehet, ami szerintem az Obama kampány legfontosabb erénye volt, azonban látni kell, hogy egy midterms sokkal kevésbé tüzeli fel az embereket, mint egy elnökválasztás, és sokan érzik úgy, hogy nem azt kapták amit vártak. A republikánusok viszont égnek a vágytól, hogy újra sikereket érjenek el a választások során.