Legutóbb 4 szenátusi versenyről írtam, amik erősen a republikánus győzelem irányába hajlanak. A mai cikkben további 4 versenyről lesz szó, ahol szintén ők az esélyesek, és a szenátusi többség biztosításához mindenképp hozniuk kell. A következő írásban lesz szó az igazán kemény versenyekről, melyek közül legalább 2-t kell a GOP-nak hoznia, hogy meglegyen számukra a szenátusi többség.
Wisconsinban a republikánusoknak jó esélyük van az állam szenátorának először 1992-ben megválasztott Russ Feingold ellen. Feingold egyébként nem egy rossz szenátor, több fontos bizottság tagja, és az egyetlen olyan szenátor, aki nem szavazta meg Bush elnök Patriot Act-ját. A neve felmerült lehetséges elnökjelöltként is 2005-ben, ám válása miatt úgy döntött, inkább távol marad a versenytől. Bár politikailag egyértelműen baloldali, akinek fő témái a kampányfinanszírozás reformja, a méltányos kereskedelem, az egészségügy, a társadalombiztosítás és a környezetvédelem, hajlamos a republikánusokkal együttműködni. Az emberi jogok témájában még inkább liberális a szenátor, noha néhány esetben a fegyvertartási jog fenntartása mellett szavazott, igaz, cserébe többször támogatta a fegyvervásárlás ellenőrzéshez kötését. Feingold támogatja a melegházasságot is.
Ellenfele a republikánus üzletember, Ron Johnson, aki az előválasztásokat lényegében adományok nélkül, a saját vagyonából nyerte meg. Az üzletembernek erre a továbbiakban is szüksége lesz, hiszen a választásokra ellenfele majdnem háromszor annyi pénzt gyűjtött, mint ő. Johnson ellenzi a szövetségi kormányzat költekezését, köztük a válságot követő gazdasági mentőcsomagot és az egészségbiztosítási reformot. Részt vett a Tea Party egyik felvonulásán, de nem tartozik a mozgalom legfontosabb jelöltjei közé. Környezetvédelmi kérdésekben erősen jobboldali, támogatja a partmenti olajfúrásokat és kritizálta Obama támadásait a BP ellen, emellett az ember által okozott klímaváltozás elméletét őrültségnek tartja. Nem támogatja a melegházasságot és az abortuszt. A versenyben sokáig Feingold vezetett, ám júliusban elkezdett fogyni az adminisztrációval szembeni türelem. Johnson így fel tudott zárkózni ellenfele mellé, és kihasználni az ellenzéki hangulatot. Mára egyértelműen ő a verseny esélyese, és kevés jel mutat arra, hogy Feingold képes lesz visszakapaszkodni.
Colorado a 2004-es választások során került a demokraták kezébe, és itt várható az egyik legnagyobb csata. Az állam szenátora Ken Salazar 2009 elején lemondott, hogy belügyminiszterként szolgálja az elnököt. Helyére Michel Bennet lépett, aki az előválasztások során győzelmet is aratott pártbéli kihívója, Andrew Romanoff ellen. A diplomatacsaládból származó Bennett korábban inkább háttéremberként tevékenykedett a demokrata politikában. A denveri polgármester kabinetfőnökeként sikeresen küzdött a 10 százalékos deficittel és a város történetének legmélyebb recessziójával. Az ellenfele a Tea Party egyik őj felfedezettje, a korábban kerületi ügyészként dolgozó Ken Buck lesz, aki keményen megküzdött már a jelöltségért is. Buck a korábbi kormányzó-helyettes Jane Norton ellen indult, intézményi támogatás és komolyabb források nélkül, ám a szavazók kiábrándultsága az intézményi politikával szemben végül meghozta a sikert a számára. Buck, aki erősen konzervatív jelölt, kampányát az államadósság miatti aggodalomra hegyezte kim ugyanakkor azt is megígérte, hogy szenátorként sohasem emelne adót. A versenyben végig kis mértékben vezető Buck nem tekinthető egyértelmű esélyesnek és a közvélemény-kutatások is egyre szorosabb versenyt ígérnek. Nem világos az sem, hogy Jane Nortonnak vajon több esélye lett volna elvenni Bennett nem választás útján szerzett székét.
Az idei választásokat talán legjobban a nevadai szenátusi verseny jellemzi. Dávid és Góliát harca következhet itt, a demokrata szenátusi többség vezetője Harry Reid és a republikánus jelölést is csak meglepetésre megszerző Tea Party által támogatott felkelő Sharron Angle között. Reid, nevadai politikusként nem tartozik a demokraták balszárnyához. Ellenzi az abortuszt, megszavazta a Patriot Actet, nem támogatja a melegházasságokat és fegyverpárti. Harry Reid azonban nem veheti fel konzervativizmusban a versenyt a Tea Party üdvöskéjével, Sharron Angle-lel, aki egészen megdöbbentő nézeteket vall. Angle megszüntetné az oktatási minisztériumot és kilépne az ENSZ-ből, betiltaná a melegházasságot és megszüntetné az adóhivatalt. Sharron egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy ellenzi a marihuána legalizálását és ugyanezt gondolja az alkoholról, de később közölte, hogy nem kívánja újra bevezetni a szesztilalmat. Az alkotmány második kiegészítésével kapcsolatban arról beszélt, hogy az emberek fegyverkeznek, és feltette a kérdést, hogy amennyiben akaratukat a választásokon nem tudják érvényesíteni, akkor mi lesz a következő lépés. Mindenki jobban jár tehát, ha ő nyer, de a verseny rendkívül szoros.
A következő verseny Illinoisban azért számít különösen fontosnak, mert ez a szenátusi hely volt a jelenlegi elnök Barack Obamáé. A helyére kinevezett Roland Burris nem indul a székért, a helyére a demokraták közül Alexi Giannoulias, az állam kincstárnoka pályázhat, ellenfele Mark Kirk képviselő lehet. A kampány meglehetősen durvára sikerült, a fő támadási felület Giannoulias ellen, hogy a bank, melynek alelnöke volt 2006-ig, 2010-ben csődbe ment. A demokrata jelölt erre ellenfelét katonai pályafutásának kiszínezésével vádolta. Ebben a csatában az fentiekkel ellentétben két régi politikus küzd a szenátori székért, és mind a két jelölt inkább mérsékelt vagy liberális, ami nem is meglepő, lévén Chicagóban a szavazók nem támogatják mondjuk a korlátlan fegyverviselést vagy a melegházasságok tiltását, mint más, kevésbé városiasodott régiókban. A közvélemény-kutatások szerint az állás közel döntetlen, hiába biztosította támogatásáról maga az elnök a demokrata jelöltet.
