Félidő

Nem írtam most megint vagy egy hétig, mentségem csak annyi, hogy nem volt netem. Most viszont már van úgyhogy írnék egy kicsit a latin szavazókról és az ő megnyerésükről. Amikor a demokrata párt a polgárjogi mozgalom mellé állt, elveszítette támogatóinak jelentős részét, cserébe megnyerte magának a kisebbségeket. A párt programját azóta is jelentősen meghatározzák olyan csoportok, mint a feketék, a feministák, a szakszervezetek, a fogyasztóvédők, a zöldek, a pacifisták, a melegek és egyéb aktivista/kisebbségi csoportok. Ezek kapcsán a latinó szavazók a demokraták természetes szövetségesei lehetnének, a 2000-es években mégis a republikánus Bush elnök kormányozhatott.
Ennek oka, hogy Bush -mindezidáig a republikánusok közül egyedüliként- sikeresen meg tudta szólítani a csoportot. Ebben nagy segítségére volt, hogy ezek a szavazók igen erőteljesen vallásosak, így az újjászületett keresztény Bush, aki nem volt véresszájú bevándorlásellenes bizonyos témákban maga mellé tudta állítani őket. Ilyen témák az abortusz és a melegházasság, a jó öreg kulturális háború egyre kevésbé használható fegyverei. A republikánusoknak könnyű dolguk van a latinó szavazók egyik csoportjával, a kubai emigránsokkal is, akik a billegő Floridában nagyon sokat érhetnek.
A latinók azonban elfordultak a republikánus párttól 2008-ban, amiben persze a szintén kisebbségi Obama jelölésének nagy szerepe volt. Ennek ellenére a republikánus párt nem sietett a csoport visszanyerésére, sőt, legújabb arizonai bevándorlási törvényükkel fokozták csoport ellenszenvét. A republikánus bázis jó része érthetően fél a bevándorlóktól, a változástól, félti az állását, attól tart, hogy a mexikói gangek kokaint adnak a gyerekének, drága lesz a segély, stb. A saját bázist így nagy mértékben képes mozgósítani a spanyol ajkú népesség elleni hangulatkeltés és drákói szabályozás.
Ez akár rövid távon hasznot is hozhat, hiszen a latinó népesség jó része illegális bevándorlóként tartózkodik az országban, és a többiek választási hajlandósága sem túlságosan magas. Azonban hosszú távon a republikánusok hagyományos bázisa csökkenőben van és egyre inkább a déli államokba szorul. Az, hogy az elhúzódó recesszió és a népszerűtlen egészségügyi reform miatt képesek lehetnek megfordítani a kongresszus pártállását csak részben köszönhető saját teljesítményüknek. A latinó szavazat erejét jelzi, hogy rövid időre még Texas is úgy tűnt, játékba kerül a 2008-as elnökválasztáson. A rövid távú érdekei mentén politizáló republikánus pártnak tehát nagy szüksége van új választói rétegek megnyerésére, mielőtt a Tea Party lesz a párt meghatározó irányvonala.